Az épített csodák után a mai napot a természet szépségeinek szenteltük. A Kulen Nemzeti Park nagyjából hatvan kilométerre van Siem Reaptől észak felé. A megközelítésére alapvetően három lehetőség van: a legtöbb szálloda, utazási iroda, ilyesmi szervez utakat, ez estben busszal/minibusszal viszik az embereket a nemzeti parkba, és ott körbe. A nemzeti park bejáratáig tuktukkal is el lehet menni, de aztán a hegyi utakon már gyalogolni kell, amit 10-20 kilométereket is jelenthet, ha valaki alaposan körül akar nézni. Mi a harmadik opciót választottuk, és bérelt robogóval mentünk, amikor is csak arra kell figyelni, hogy ne pici városi, hanem széles kerekű, 115-150 köbcentis járművel induljunk neki a kalandnak.

Siem Reap és talán egész Kambodzsa legfontosabb és legnagyobb látványossága Angkor Wat, ami évi több millió turistát vonz az országba, és további milliók bakancslistáján szerepel. Angkor templom-rengetege a világ legnagyobb vallási céllal készült épületegyüttese, amelyek a 12. században épültek. A munkálatok két királyhoz fűződnek, a hindu vallást követő Szujarvarmanéhoz és a buddhista Dzsajavarmanéhoz, így a mindkettőnek a jellegzetességei és szimbólumai láthatóak, békésen megférve együtt, egymás mellett-alatt.

Két nappal ezelőtt megérkezett a gépünk Siem Reapbe, és elkezdődött a kambodzsai kaland. Az országról szerzett első benyomásokat könnyű összegezni: a város nagyon turistás, cserébe fejlettebbnek hat, mint Thaiföld, rengeteg szálloda, étterem van, és a legjobbkor jöttünk, mert szilveszter előtt a bulinegyed fel van díszítve, színpadok vannak felállítva a tereken, és láthatóan minden a közeledő dátumválasztó éjszakáról és a szórakozásról szól.

Thaiföldre érkezésünkkor egy fél napot eltöltöttünk Bangkokban (egy fél estét és egy délelőttöt), és azalatt az idő alatt a város nem lopta be magát a szívünkbe. Túlságosan zajosnak, nyüzsgőnek, kaotikusnak tűnt, elég nagy volt a kulturális sokk Budapest után. Mivel most már öt hét thaiföldi utazgatás után érkeztünk vissza a fővárosba, kíváncsiak voltunk, hogy ezúttal milyen benyomást tesz. 

Hát egészen mást. Bangkok még mindig egy hatalmas, kaotikus és nyüzsgő város, de lehet élvezni, sőt szeretni is. Ám van pár dolog, amire érdemes előre lélekben felkészülni.

Krung Thep – így hívják thai nyelven Bangkokot. A város arculatát nem is lehetne jobban megfogni ezzel a két elnevezéssel: egyrészt jellegzetesen thai, másrészt nyugati. Megférnek itt egymás mellett, bár való igaz, szokni kell. Mivel a karácsony nem igazán helyi ünnep, úgy döntöttünk, december 23-án ellátogatunk a legnyugatibb részébe, hogy némileg elmerülhessünk a megszokott ünnepi hangulatban. Hát sikerült is, meg nem is. A következőkben inkább képekkel próbálom a hangulatot érzékeltetni.

Krabivárosból továbbutazva választanunk kellett, hogy a környék melyik szigetét nézzük még meg, mielőtt karácsonyra visszamegyünk Bangkokba. Phuket szépségeiről csak jót hallottunk, de attól féltünk, nagyon zsúfolt ilyenkor már, és ez a turistákra szabott jóval magasabb árakban, a tömeg és a hangerő növekedésében, ugyanakkor a thai életérzés csökkenésében is tükröződik. Játszott még a Phiphi-sziget, de ezzel kapcsolatban is hasonló aggodalmak merültek fel, és igazán szimpatikus szállást sem találtunk ott. Végül ezért döntöttünk Koh Lanta mellett, amelyről mindenki azt írta, hogy kevésbé zsúfolt, mint az előző kettő, ár-érték arányban jó és nagyobb esélyünk van eltölteni egy csendes, békés hetet – lazítással és munkával. 

Koh Tao szigetétől délebbre utazva az ember Thaiföld olyan turisták által kedvelt helyeire juthat el, mint Phuket, Phiphi-sziget vagy Ao Nang. A szokásos megoldásokkal ellentétben nekünk persze eszünk ágában sem volt ezekre menni, helyette konkrétan Krabi városát választottuk következő úti célnak, amely általában csak átutazó hely a turistáknak a "menőbb" célpontok felé.  A tapasztalatunk az, hogy az ilyen kisvárosokban néha több van, mint ami a google térképe és információi alapján látszik.

Ahogy már a sziget kiválasztásánál is említettünk szempontként, Koh Tao a búvárkodás és a sznorkelling paradicsoma. Ennek következtében a szigeten rengeteg búváriskola működik (bár a scuba diving is bakancslistás, erre most nem volt lehetőségünk) és válogatni lehet az egynapos sznorkelling túrát kínáló cégek közül. Nekünk végül a szállodánk ajánlott egyet, az Oxygen Tourt, az ezzel szerzett tapasztalatokat tudjuk megosztani, de a reklámok és kiírások alapján mindegyik hasonlóan működik.

Az előző bejegyzésben beszámoltunk arról, miért választottuk Koh Tao-t és hogyan lehet odajutni, most pedig következzenek a tapasztalatok és élmények a szigetről. 

Hiába vagyunk már hetek óta Thaiföldön, Koh Tao sok mindenben más tapasztalatot jelent. Először is a sziget kicsi, nagyjából húsz négyzetkilométer összesen, amin három városka-féle van délen és nyugaton, egyébként pedig hegyek, öblök és ezeken mindenfelé hotelek vagy resortok, ahogy a helyiek nevezik, mivel nem csak szállást, hanem kikapcsolódás lehetőséget is nyújtanak, többnyire mesés környezetben. A szigetről kis területe miatt azt feltételezné az ember, hogy könnyen bejárható, de ennél nagyobbat nem is tévedhetne. 

A Prachuap Khiri Khanban töltött második hét végén el kellett döntenünk, hogy merre utazunk tovább. Olyan helyet kerestünk, ami viszonylag megközelíthető, lehet kirándulni, strandolni, lehetőleg sznorkelezni, de nem nagyon drága és nincs teljesen tömve turistákkal. Hamar kiderült, hogy ezek az igények így együtt nehezen teljesíthetőek. A Thaiföldi-öbölben három sziget van vonattal és hajóval pár óra alatt megközelíthető távolságon belül: Koh Phangan, Koh Samui és Koh Tao. Az első a leginkább fiatalos, bulizós, a második a legnépszerűbb strandolós úticél Phuket után. Koh Tao búvárkodásra és sznorkelre van teremtve, olcsóbb mint a másik kettő, gyönyörű természeti környezettel, és talán kevésbé tömegturistás. Ezek alapján Koh Taót választottuk, és november 30-án útra keltünk oda.