Egy íróbarátunk és a felesége január elején azzal keresett meg minket, hogy ők két hónapig Thaiföldön bérelnek egy lakást, elmenekülve az otthoni tél elől, és ha már egy országban vagyunk, jó lenne találkozni. Ez vezetett oda, hogy lefoglaltunk egy hétre egy szállást Hua Hinben, ahová egyébként nagyon kicsi volt az esélye, hogy valaha is eljutunk. A városka hosszan nyúlik el Pratchuap Khiri Kahn tartomány északi részén, Bangkoktól kétszáz kilométerre a tengerparton, és kifejezetten turistás – de tartogatott néhány meglepetést.

Hua Hinről azt írták a beszámolók, hogy többnyire családok és nyugdíjasok látogatják, a partjain szép szállodák és kellemes strandok vannak. Ezen túl viszont sok izgalmat nem tartogat. Egy hét után azt kell mondjuk, ebben van valami, de azért lehet szórakozást találni itt is. Maga a város nagyon hosszú, jó tizenöt kilométer a déli vége az északitól. Az utóbbiban jórészt nagy resort hotelek vannak, délfelé haladva már kezdi egy thai város arcát ölteni. A megközelítése egyébként nagyon egyszerű és kényelmes, van vonat és busz Bangkokból, de három-négy fő esetében már megéri egyszerűen taxiba ülni és úgy lejönni – ajánljuk a Grab vagy a Bolt taxikereső appját. 

És hogy mit lehet csinálni Hua Hinben? 

Kezdjük a legkézenfekvőbbel, a városi strand több kilométer hosszú, homokos, ahol pálmafák és árnyék is van, és természetesen lehet napozóágyat is bérelni, sőt akár lovagolni is a napsütésben a homokban, ha valakinek ez hiányzik a bakancslistájáról. A strand tiszta és rendezett, a víz meleg és lassan mélyül, csak az itt-ott előforduló sziklákkal kell vigyázni. Az ottlétünk alatt végig nagy szél volt, és viszonylag magas, erős hullámok, amiben ugrálni jó, de úszni már nem lehet. Azt nem tudjuk, ez mennyire általános, de azt láttuk, hogy bizonyos partszakaszokon nagyon sok a kite-os, szóval simán lehet, hogy ez mindig így van. 

Ha valaki kicsit csendesebb, nyugisabb strandra vágyik, akkor délebbre indulva a kozponttól nyolc kilométerre van a Takiab (Ta Kiab) strand, ahol simább a víz és még kevesebb a turista; tökéletes annak, aki nyugalmat akar és utána egy jót enni. A környék ugyanis itt már a halászatból él, arrébb menve a strandról, egy kis öbölben látni a halászhajókat. Találunk ott egy hal-tengeri herkentyű-piacot, a bódékban nem csak vásárolni lehet, de éttermek is egyben, ahol rögtön el is készítik a kiválasztott ételt. Bizonyos esetekben olyan létformákból, amikről nem is gondolnánk, hogy ehető. A tőrfarkú rák igazi különlegesség (lásd a lenti képen), merthogy azon kevés földi élőlények egyike, amelyeknek kék a vére, de a kevésbé bevállalósaknak vannak "normális" rákok mindenféle formában és méretben meg kagylók és halak is.

Ez a déli part egyébként könnyedén megközelíthető a Hua Hinben jól működő song-thaew rendszerrel, ami afféle menetrendszerinti közlekedés: három vonala van (fehérkék, narancs és zöld), 15-30 báthért a határokon belül szállít.  Bárhol le lehet inteni, fel kell szállni, vagy csak megkapaszkodni rajta (a budapestiek erre ismerik a szakkifejezést is, ez a tujázás, csak itt ez legális, mi több normális), a piros gombokkal lehet jelezni a leszállási szándékot, és utána kell a sofőrnek fizetni. Már ez maga egy szórakoztató élmény, függetlenül attól, hogy olcsó és praktikus módja a közlekedésnek. 

Étkezés tekintetében Hua Hin egyébként minden igényt kielégít. Megfelelő arányban vannak nyugatias sztéket vagy pizzát és tradicionális thai ételeket áruló éttermek. Kifejezzen említésre érdemesek az Éjszakai Piac utcájában lévő tenger-kajás éttermek, ahol a grillezett homár a sláger (oldalt a képen: 1400 bath). Illetve kicsit északabbra, a tenger parton található, cölöpökön álló éttermek kínálata is a friss halra-tengeri herkentyűre épül. Emellett esténként érdemes átmenni a vasúti sínek túloldalára, mert a katolikus templom (igen, ilyen is van) mögötti részen az igazi thai, kiülős, piacos, élő zenés buli van minden nap.

Ami még jó pont volt Hua Hinnek, hogy a sok nyugati turista miatt rengeteg volt az olyan bolt, ahol európai dolgokat lehet venni. Amikor három hónap után először ettem tejfölt (sour creme-t, de ezt elfogadtam), könnybe lábadt a szemem. És akkor még nem beszéltem a baguettről, felvágottról, borokról... 

Kifejezetten férfiakra optimalizált utcácska (sőt, kettő) is van: itt helyi lányok (vagy fiúk) csábítanak be a bárokba. De ne számítsunk nagy, bulis életre, mert a turisták átlagéletkora nyugdíj-közeli. Persze az is megeshet, hogy a hosszú partszakaszon vannak "bulisabb" helyek is, de a városközpont ezzel a két "felnőttutcával" bizony eléggé nyugodt, trécselős képet mutat.

A strandoláson kívül azért lehet kirándulni, nézelődni is Hua Hinben meg a környékén. A Khao Hin Lek kilátópontról a város felett mesés kilátás nyílik minden irányba. Az élményt csak az extrán pofátlan majmok rontják, akik megpróbálták elvenni nem csak a kaját, de például a meleg miatt kézben hozott inget, majd amikor nem sikerült, agresszívvá válnak. Szóval érdemes felszerelkezni egy bottal. A beszámolók szerint a majmok miatt motorral nem szabad teljesen felmenni a dombtetőre, érdemes az utolsó tíz percet gyalog megtenni, mert a kis dögök előszeretettel szedik szét az ott hagyott járműveket: lerágják az ülést és hasonlók. Hasonlóan érdekes kilátópont a Khato Takiab feletti buddhista templom, bár kissé elhanyagolt és itt is sok a majom. 

Aki távolabb is akar kalandozni a várostól (nekünk most erre nem volt időnk), van állatkert, elefántpark is, meg egy Art Market, ahol lehet figyelni a művészeket munka közben. Szerveznek oda utakat, de lehet bérelni robogót (250-350 bath/nap), kocsit (1500 bath/nap) egyaránt. Összességében nem bántuk meg, hogy megnéztünk még egy thai várost, és jó élményekkel távoztunk, feltöltődve társasággal, magyar szóval, de Hua Hin valójában nem ér meg egy hétnél többet, ha az ember véletlenül erre jár.