Kalandozások két keréken Hoi An környékén
Hoi An skanzenszerű óvárosát, az örök farsangi hangulat és a remek evési-ivási-vásárlási lehetőségek ellenére egy-két nap után egyértelműen meg lehet unni. Ezután jöhetnek a további, már kicsivel távolabb eső érdekességek.
Egy kifejezetten szép, napos délelőtt – Vietnámnak ezen a részén a február még az esős évszak vége, és kétesélyes ez időjárás, láttunk sok napsütést és monszunszerű esőt is – elindultunk Hoi An strandjára, pontosabban strandjaira, mert kettő is van egymástól nem messze. Ez a belvárostól mindössze 6-7 kilométerre van, és megközelíthető a városi elektromos busszal is, irányonként 20 000 dongért (350 forint). De persze biciklizni mindig izgalmasabb az útközbeni látnivalók miatt.
Délkelet-Ázsiai utazásunk során nem egyszer belebotlunk különlegességekbe. Most is egy ilyenről írunk: Hoi Anban van egy döbbentes és megható kiállítás, amely több szempontból is megérdemel egy külön bejegyzést. A My Precious Heritage (szabad fordításban értékes/becses örökségem) tárlat a Vietnámban élő különféle népcsoportokat mutatja be fényképeken és ruhákon keresztül. Az épület az óvárostól kicsit kijjebb, de még szintén a francia negyedben található, a belépés ingyenes, vásárolni van lehetőség (de nem várják el).
Február 19-én egy új kaland vette kezdetét, mivel elhagytuk az imádott és már valamennyire megismert Thaiföldet, és átrepültünk Vietnámba, elsőként egy Hoi An nevű városba – megközelítőleg az ország középső, tengerparti részére.
A thaiföldi utunk során eddig következetesen kerültük a két leginkább turisták által felkapott helyet, Phuketet és Pattayát, de végül úgy hozta a sors (na jó, volt némi köze hozzá útitársunk nyaggatásának is), hogy kilenc napot Pattayán töltöttünk. Ez pont egybeesett egy munkánk leadási határidejével is, így jóval kevesebbet tudunk nézelődni a városban, mint terveztünk-szoktunk. Ezért, és mert (majd a képeken látszik) a város gigantikus tengerparttal rendelkezik, ráadásul mélyen benyúlik a szárazföld belsejébe is, ez a beszámoló nem lesz teljes értékű leírása a kedvelt nyaralóhelynek, inkább csak a melós órák között szerzett villanásnyi benyomások összessége.
Egy íróbarátunk és a felesége január elején azzal keresett meg minket, hogy ők két hónapig Thaiföldön bérelnek egy lakást, elmenekülve az otthoni tél elől, és ha már egy országban vagyunk, jó lenne találkozni. Ez vezetett oda, hogy lefoglaltunk egy hétre egy szállást Hua Hinben, ahová egyébként nagyon kicsi volt az esélye, hogy valaha is eljutunk. A városka hosszan nyúlik el Pratchuap Khiri Kahn tartomány északi részén, Bangkoktól kétszáz kilométerre a tengerparton, és kifejezetten turistás – de tartogatott néhány meglepetést.
A Kambodzsa fővárosába tett látogatásunk szerencsétlenül indult, mert sikerült még az indulás előtt összeszedni egy igazi délkelet-ázsiai gyomorvírust. Így a hat órás buszút Siem Reapből Phnom Penh-be elég rémálomszerű volt, pedig egyébként jó szívvel tudnám ajánlani: tágas jármű, kényelmes székek, ésszerűen gyakori megállások.
Az épített csodák után a mai napot a természet szépségeinek szenteltük. A Kulen Nemzeti Park nagyjából hatvan kilométerre van Siem Reaptől észak felé. A megközelítésére alapvetően három lehetőség van: a legtöbb szálloda, utazási iroda, ilyesmi szervez utakat, ez estben busszal/minibusszal viszik az embereket a nemzeti parkba, és ott körbe. A nemzeti park bejáratáig tuktukkal is el lehet menni, de aztán a hegyi utakon már gyalogolni kell, amit 10-20 kilométereket is jelenthet, ha valaki alaposan körül akar nézni. Mi a harmadik opciót választottuk, és bérelt robogóval mentünk, amikor is csak arra kell figyelni, hogy ne pici városi, hanem széles kerekű, 115-150 köbcentis járművel induljunk neki a kalandnak.
Siem Reap és talán egész Kambodzsa legfontosabb és legnagyobb látványossága Angkor Wat, ami évi több millió turistát vonz az országba, és további milliók bakancslistáján szerepel. Angkor templom-rengetege a világ legnagyobb vallási céllal készült épületegyüttese, amelyek a 12. században épültek. A munkálatok két királyhoz fűződnek, a hindu vallást követő Szujarvarmanéhoz és a buddhista
Két nappal ezelőtt megérkezett a gépünk Siem Reapbe, és elkezdődött a kambodzsai kaland. Az országról szerzett első benyomásokat könnyű összegezni: a város nagyon turistás, cserébe fejlettebbnek hat, mint Thaiföld, rengeteg szálloda, étterem van, és a legjobbkor jöttünk, mert szilveszter előtt a bulinegyed fel van díszítve, színpadok vannak felállítva a tereken, és láthatóan minden a közeledő dátumválasztó éjszakáról és a szórakozásról szól.
Thaiföldre érkezésünkkor egy fél napot eltöltöttünk Bangkokban (egy fél estét és egy délelőttöt), és azalatt az idő alatt a város nem lopta be magát a szívünkbe. Túlságosan zajosnak, nyüzsgőnek, kaotikusnak tűnt, elég nagy volt a kulturális sokk Budapest után. Mivel most már öt hét thaiföldi utazgatás után érkeztünk vissza a fővárosba, kíváncsiak voltunk, hogy ezúttal milyen benyomást tesz.