Egy hét alatt gyalog, biciklivel (e miatt furcsán néztek ránk a helyiek) és robogóval bejártuk Prachuap Khiri Khan húsz kilométeres körzetét. Na jó, leginkább csak észak-déli irányban mozogtunk, egyrészt mert a belső vidékeket az AH2-es soksávos, szinte áthatolhatatlan autópálya-féleség elvágja a…
Ígértünk egy külön bejegyzést arról, hogy mit eszünk itt kint. Elsőként le kell szögezni, hogy próbálunk minél inkább a helyi módon étkezni, egyrészt mert olcsóbb, másrészt mert izgalmas. Általános igazság, hogy döbbenetes milyen mennyiségű és változatosságú ételt árulnak úton útfélen. Egymást érik…
Valahányszor az öböl melletti sétányon sétálunk beleütközik a szem Prachuap Khiri Khan buddhista templomába, amely úgy magasodik a város fölé, mint egy vár. Mi pár napig hagytuk, hadd magasodjon ismeretlenül, nem csak az erőt gyűjtöttük, de a jó időt is vártuk – ha már megmásszuk azt a pár száz…
Három napja vagyunk a kimondhatatlan és majdnem megjegyezhetetlen nevű Prachuap Khiri Khanban – ha nem lenne elég a hossza, a helyiek még másként is ejtik, szóval én ezt elengedtem. Ezt már nevezhetjük megszokásnak, vagy legalábbis kezd egy ritmusa lenni az itteni életünknek. Reggel felkelünk,…
Az előző blogbejegyzés úgy fejeződött be, hogy buszra ültünk. A hatórás vonatúttal ellentétben a busztársaság három órás utat ígért, s úgy sakkoztunk így még világosban fogunk megérkezni a végcélhoz – a városszéli buszmegállóban meg csak fogunk egy tuktukot vagy taxit. Nos, ember tervez, és mindenki…
A Délkelet-Ázsiába utazás kicsivel komplikáltabb móka, mint amihez Európában szoktunk. Az előkészületek között számos buktató akad. Ilyen például, hogy nem lehet thai bathot váltani Magyarországon, vagy hogy 45 nap ott-tartózkodás után kell vízum, ráadásul már beutazáskor kérhetik a továbbutazó…