Érkezés és bóklászás Bangkokban

ban_01.jpgA Délkelet-Ázsiába utazás kicsivel komplikáltabb móka, mint amihez Európában szoktunk. Az előkészületek között számos buktató akad. Ilyen például, hogy nem lehet thai bathot váltani Magyarországon, vagy hogy 45 nap ott-tartózkodás után kell vízum, ráadásul már beutazáskor kérhetik a továbbutazó repülőjegyet. A repjegy egyébként vagy drága vagy ha olcsó, akkor át kell szállni Indiában, de ki kell jönni a reptérről, így oda is kellene vízum... Szóval nem egyszerű. Mindennek a tetejébe, amikor már azt hittük, mindent elintéztünk, még a repülőgép indulási idejét is megvariálták. 36 órával az indulás előtt! És persze, hogy az Eva Airlines-nak nincs szombat-vasárnap ügyfélszolgálata sem Budapesten, sem Bécsben... Tíz óra alatt sikerült átfoglalniuk minket a későbbi gépre, nem kevés izgalmat átélve. 

Ezután következett a kiút Bécsbe, majd a tizenegy óra repülés Tajvanba, ahonnan kis várakozás után tovább (vissza) Bangkokba. A repülőút tanulságai, hogy a jó alvóka szuperképesség, ami jól jön egy hosszú úton. A másik, hogy érdemes speciális menüt kérni, finom is, és mindig előbb kap az ember enni, mint a többi utas. 

A bangkoki landoláskor ezzel együtt is már ki voltunk nyúlva, és akkor jött még a csomag összevadászása, az országba való belépés ügyintézése, majd ami a legnagyobb kaland mindig az érkezéskor: hogyan lehet eljutni a szállásra. Azt már rég megtanultuk, hogy a neten előre kinézett módszerek a való életben sosem, vagy nem úgy működnek, és ez alól Thaiföld nem kivétel. Sőt... 

ban_09.jpgViszont ezzel meglett az első jó élményünk is, ami sokat számít. Felszálltunk ugyanis egy rozoga buszra, ami a reptérről megy be a városba, és a szállásunktól nyolc percnyire tesz le. Azonban hiába lehetett bankkártyával fizetni, az enyémet sehogyan sem akarta elfogadni, thai bath készpénzben pedig még nem volt nálunk. A buszon jórészt hátizsákos turisták utaztak, és egy amerikai nő mire kettőt pislogtam volna, kifizette a mi buszjegyünket is. Nem nagy tétel, hatvan báth, de amikor mondtuk neki, hogy odaadjuk dollárban, akkor mosolyogva hárított. Úgy fogalmazott, hogy ez a három dolláros segítség most pont jót tesz akarmájának. Így egy órát buszoztunk keresztül Bangkokon. A benyomásokat nehéz összegezni, mert kettős. A kivilágított, felhőkarcolós metropolisz lenyűgöző, a hatszor hat sávos autóutak, és rengeteg ember, miközben az egész városnak fülledt kajaszaga van. Később felfogtam, hogy azért, mert mindenhol főznek és árulják az utcán a legkülönbözőbb ételeket. 

ban_07.jpg

ban_05.jpgA szállásunk nem a modern részen volt, hanem egy bájos kis hotelfélében a Khao San Road nevű rész közelében, ami ilyen hátizsákos, turistás, bulizós negyed, ennek megfelelően nagy nyüzsgéssel. Amint lepakoltunk, kiszabadultunk vacsorázni. Azt már előre elhatároztuk, hogy a helyi kajákra fogunk összpontosítani, főleg a tengeri herkentyűkre. Kezdésnek én pad thait ettem tenger gyümölcseivel (azt kell mondjam, finomak a budapesti pad thaiok, de a kanyarba' sincsenek), míg Sándor papayasalátát scampival és currys tojásos tintahalat.

Miközben söröztünk és ettünk, leszakadt az ég. Rá kellett döbbennünk, hogy az esős évszak még nem ért véget, és néha özönvízszerűen elmoshat bennünket az eső. Aztán eláll, és marad a száz százalékos páratartalom.

ban_03.jpg

A vacsorát viszont csak le kellett kicsit sétálni, és tettünk még egy kört a buddhista szentély felé, amit még a buszról láttunk. Kivilágítva a bangkoki Andrássy út, a tócsákkal és a vízen megcsillanó fényekkel egészen különös hangulatot teremtett.

ban_11.jpg

Azt még szoknunk kell, hogy sok a hajléktalan, vagy nem is biztos, hogy az, csak az utcán lóg, mert éjfélkor is huszonöt fok van..

dscn4445a.jpgMár a szállásra hazafelé tartva aztán az ikonikus Khao San Roadon találtuk magunkat. Hiába legendás és kihagyhatatlan hely, mi inkább csak a sokkot éreztük. Hömpölygött a tömeg, mindenütt bárok, ahonnan fülsiketítően dübörög ki a zene, túlharsogva a másik oldalt, míg a fiúk-lányok akciókkal vagy különféle füves cigikkel és sütikkel próbálnak becsábítani. Lehet, hogy nagyot lehet bulizni, de nekünk inkább sok(k) volt. Jobban esett egy séta haza a nyárias, fülledt melegben a kihalt utcákon, a csatornán átvezető kis hídon át. 

img_1771a.jpg

Másnapra, egyben eddig az egyetlen bangkoki délelőttünkre királyi palota meg nagytemplom nézést terveztünk, de egy óra séta után kiderült, hogy benéztük. Az APEC az Ázsia-Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés, amelynek házigazdája 2022-ben Thaiföld, és november 14-17 közt zajlik a nagy találkozó. A város egy részét ezért lezárták, a királyi palota környékét is, szóval sokat nem láttunk, inkább csak benyomást és hangulatot szereztünk. Tanulság: nem elég megnézni a rendes állami és vallási ünnepeket, érdemes figyelni az aktualitásokat is. Így viszont Bangkok messze nem lett kimaxolva, szánni kell rá még pár napot majd. 

Délben ugyanis el kellett indulnunk a buszhoz, ami fél 3-kor indult Prachuap Khiri Khanba. A thai bkv külön élmény. Rozoga, egy vonaljegy 180-200 forint, európai nem utazik rajta, cserébe mindenki kedves, mosolygós és nagyon segítőkész volt velünk, bár ez főleg a kézzel lábbal mutogatásban nyilvánult meg.Hála a hatékony segítségüknek, órákkal a busz indulása előtt kiértünk a busz terminálhoz, és még volt idő ebédelni is. Azt hiszem, életem legcsípősebb ételét ettem (bocs Sándor, bocs Kamper Gergő), ahol viszont íze is volt mindennek. 

 Aztán a busz elindult velünk az ismeretlenbe... izé... Prachuap Khiri Khanba. De ahogy mondani szokták: ez már egy másik történet.