Valahányszor az öböl melletti sétányon sétálunk beleütközik a szem Prachuap Khiri Khan buddhista templomába, amely úgy magasodik a város fölé, mint egy vár. Mi pár napig hagytuk, hadd magasodjon ismeretlenül, nem csak az erőt gyűjtöttük, de a jó időt is vártuk – ha már megmásszuk azt a pár száz lépcsőfokot (amelyek egyáltalán nem szabványlépcsők, mint otthon), akkor legalább egy napsütötte városra tekintsünk le a magasból.

Aztán eljött az a nap is, amikor nekilendültünk a sárga lépcsőknek. Képriportunk következik Wat Khao Chong Krachokról... :)

Az első lépések kicsit bizonytalanok voltak, mivel több tucat majom lesi minden rezzenésedet. A templom aljában kint a tábla, hogy vigyázzunk értékeinkre, illetve egy helyi majomeledelként szolgáló banánt kínált nekünk eladásra, de mi éppen hogy nem akartunk közelebbi kapcsolatba kerülni az állatokkal.

Alaposan megizzadtunk fölfelé, de amikor felértünk, kiderült, minden lépés megérte. Lassan eltűntek a felhők és gyönyörű kék lett az ég.

Fentről nem csak a város, hanem a város melletti másik öböl és a szárazföld is látszott – mint valami hatalmas, kiterített térkép.

Mindösszesen két embert láttunk a templomegyüttesben, az egyik füstölőket ajánlgatott nekünk, a másik pedig egy szerzetes volt, akinek narancssárga leple alig egy pillanatra villant meg.

Szóval minden csendes volt, békés és kihalt. Viszont látszott, hogy rendben tartják.

Felfelé menet hallottunk gongszót, fent a legmagasabb ponton aztán megtaláltuk a gongot is.

Évi elhatározta, hogy kicsit közelebb szeretne kerülni a buddhizmushoz, többet meg szeretne tudni róla – a gyakorlati dolgairól, illetve hogy mi mit jelképez a templomaikban.

A  fenti buddhista templomhoz tartozik egy lenti rész is, felülről látszott csak, hogy mekkora.

Nem mondom, hogy legyalogolni könnyebb volt, de muszáj (az a kis pihenőépület a sárga lépcső végén, ami a lenti képen látható, még nem az út vége, van még lejjebb).

Mindenesetre, ha már lent voltunk, és elkerültük a majmócákat, megnéztük a másik templomegyüttest is – no, itt viszont a kutyák voltak félelmetesen sokan.

A szerzetesek (akik egyébként e templom mögött élnek) kényelmesen beszélgettek vagy söprögettek az árnyékban.

A templomba nem tudtunk bemenni, csak kívülről csodálhattuk meg a tucatnyi gyönyörű ablaktáblát.

Végül pedig, hazafelé, megtaláltuk Prachuap Khiri Khan katolikus templomát is.