Krabivárosból továbbutazva választanunk kellett, hogy a környék melyik szigetét nézzük még meg, mielőtt karácsonyra visszamegyünk Bangkokba. Phuket szépségeiről csak jót hallottunk, de attól féltünk, nagyon zsúfolt ilyenkor már, és ez a turistákra szabott jóval magasabb árakban, a tömeg és a hangerő növekedésében, ugyanakkor a thai életérzés csökkenésében is tükröződik. Játszott még a Phiphi-sziget, de ezzel kapcsolatban is hasonló aggodalmak merültek fel, és igazán szimpatikus szállást sem találtunk ott. Végül ezért döntöttünk Koh Lanta mellett, amelyről mindenki azt írta, hogy kevésbé zsúfolt, mint az előző kettő, ár-érték arányban jó és nagyobb esélyünk van eltölteni egy csendes, békés hetet – lazítással és munkával. 

Koh Lantáról annyit, hogy nagyjából 70 kilométerre van Krabivárostól délre. Egy sziget, vagyis pontosabban több szigetből áll, de a legtöbben fő nyaralós szigetet értik ezen a néven. Könnyen megközelíthető busszal és kocsival, egy helyen komppal kell átkelni az Andamán-tengeren, aztán pedig egy újonnan épült hídon, de ezzel együtt nagyjából másfél óra Krabivárosból. Maga a sziget 25 kilométer hosszú és 6 kilométer széles, a nyugati része tele strandokkal, hotelekkel, resortokkal, boltokkal és éttermekkel, vagyis mindennel, ami egy hét pihenéshez kellhet. 

A szállásunk ezúttal más jellegű lett, mint a korábbiakban. Egy különös szerencse folytán sikerült lefoglalni egy bungalót egy resort hotelben pár száz méterre a parttól. Mivel eddig hotelekben és homestay-ekben laktunk, ezt is ki akartuk próbálni. Azt kell mondjuk, hogy szálláshelyként a bungaló a legkényelmesebb, legnyaralósabb, legthaiabb élmény, ám egy ilyen resort hotel nagy és személytelen. Az alkalmazottak nem barátságtalanok, de hiányzik belőlük az eddig tapasztalt vendéglátói közvetlenség, hogy megkérdezzék, merre jártunk, milyen napunk volt – ehhez már úgy hozzászoktunk. Cserébe jó helyen volt, Saladan közelében, ami azt jelenti, hogy a hétvégi piac, a boltok és éttermek, kifőzdék negyed óra sétával elérhetőek. 

És hogy mit lehet csinálni Koh Lantán? Elsősorban pihenni a csodaszép homokos strandon, olvasni, heverészni, majd pedig keresni valami finom ebédet vagy vacsorát. A thai konyha itt kevésbé csípős és fűszeres, mint északon volt, és malacot a helyi éttermek jó részében hiába keresnénk, mert itt már a lakosság többsége muszlim. Ez látszik az úton-útfélen felbukkanó kisebb-nagyobb imaházakból is, és reggel meg estefelé hallani a müezzint, bárhol vagyunk. Emellett (mivel tényleg a turistákra szabták a dolgok jó részét) találni görög, sőt mexikói konyhát; szívből tudjuk ajánlani a PangPon mexikói éttermet (a fenti éjszakai képen), finom, nagyok az adagok és annyira kedves, barátságos a hely és a kiszolgálás, amely garantáltan emlékezetes marad.

Egy evéssel és strandolással töltött nap után naplementekor csodálatosan lehet sétálni, kocogni vagy ücsörögni a parton, ahogy ezt sokan teszik. A mi környékünkön fiatalok csoportjai helyett inkább különböző korú párok és családok élvezték a sziget örömeit, mutatva, hogy ez nem a buli, hanem a békés pihenés helye. 

Ez különösen igaz, ha beüt egy igazi esős nap, ami decemberben még könnyedén előfordulhat. Európai emberként hihetetlen élmény, hogy egész nap ENNYIRE tud zuhogni az eső, miközben hideg nem lesz. Ezt az időt minden vendég arra használta, hogy sorozatot/filmet nézzen a fedett teraszon vagy sörrel, chipsszel, csokival felszerelkezve bámulja az esőt. Esetünkben munkával vagy – hogy az itt nehezen átérezhető karácsonyi hangulatból valami meglegyen – pár karácsonyi filmmel ütöttük el az időt. 

A strandolás és pihenés mellett érdemes robogóval bejárni a szigetet, az út széles és nem vészesen dimbes-dombos, bár főleg a délnyugati részen kátyúk szempontjából elég tragikus. Turistáknak felsorolt látnivalóból a szigeten nincs olyan sok, újabb szép strandok, egy "Óváros"-nak nevezett település, ahol régies, faburkolatú házakból álló utcán lehet végigsétálni és vásárolgatni. A hivatalos látnivalók közül a Gipsy village-t, a "tengeri cigányok" cölöpökre épült faluját  és a sziget déli részén lévő nemzeti parkot kihagytuk (ez utóbbi, mint kiderült, a keleti oldalon nem érhető el, azaz a sziget nem körbe-robogózható), és csónak-sznorkelling túrára sem mentünk el (Koh Taó után értelmetlennek tűnt), helyette apró érdekességeket találtunk.

Az út mentén láttunk  gumifa ültetvényeket szabályos sorokban, a fák törzséhez erősített műanyag dobozkával. A sziget legkeskenyebb pontján, a "nyakánál" nyugaton ráakadtunk a legfinomabb pálcikán sütött gombára és barbecue csirkére. Felfedeztük a világ legtökéletesebb naplemente néző helyét egy hintával, miközben a háttérbe a bár alkalmazottai Mikulásruhában sürögtek-forogtak (a Rock Beach Bart kell keresni, és nem megijedni attól, hogy a kapunál a hely lakatlannak tűnik). 

Esti programként a Koh Lanta Cinema is egy kisebb csoda a szigeten, amit érdemes meglátogatni. Egy Svájcból ideköltözött férfi szabadtéri mozit rendezett be egy bárral, ahol sörrel, popcornnal vagy sült csirkeszárnnyal a langymeleg estében a szabad ég alatt lehet mozizni. Sötétedéstől, hét körültől régi filmek (Számkivetett), újdonságok (Lamborghini: Ember a legenda mögött), tuti közönségsikerek (Top Gun Maverick) és gyerekfilmek mennek angol nyelven, thai felirattal. A helyet játszótér egészíti ki, szóval tényleg minden generációt és igényt kiszolgál. A tulajdonos szenvedélyből csinálja, és az egész hely ennek megfelelően egyszerűen csak... jó. 

A Koh Lantán töltött hét mindezekkel együtt a lehető legtökéletesebb pihenés volt, mielőtt beüt a bangkoki karácsonyi nyüzsgés.