Malajzia etnikumára, kultúrájára és vallására a sokszínűség jellemző. Ahogy már korábban volt szó róla, a malájok (iszlám vallású, malájul beszélő) csoportja a lakosság 51%át teszi ki, emellett jelentős a kínai, indiai és mindenféle törzsi kisebbség. Ez pedig rányomja a bélyegét az ország gasztronómiájára is, hiszem minden népcsoport hozta magával a saját hozzávalóit, étkezési hagyományait. Ráadásul Malajzia hatalmas ország, és szövetségi államonként is nagy különbségek vannak, akár a konkrét ételek elkészítési módjában is. Penang tartományról tartják azt, hogy az év minden napján lehet mást enni, mert van annyiféle helyi étel. A közös pont mindegyikben, hogy ahogy Dél-Kelet Ázsiában általában, az evés központi szerepet tölt be: közösségi program, olcsó, kisebb-nagyobb éttermek/kifőzdék ezrével vannak, a legtöbb kávézóban lehet párféle főtt ételt is kapni, ezzel minden igényt kiszolgálva. Mindennek következtében nehéz maláj ételekről beszélni, inkább úgy fogalmaznánk, hogy a következőkben a Malajziában kóstolt ételekről lesz szó. 

De először jöjjön egy kis gyorstalpaló az ételek elnevezéséről: szerencsére viszonylag egyszerű és logikus, az egyszeri turista is hamar rájön, hogy egy-egy elnevezés mit takarhat. Az alapok: a nasi a rizs, az ayam a csirke, az ikan a hal. Muszlim ország lévén a disznóhús a hagyományos maláj éttermekben nincs. Általában egy étel neve az elkészítési módot is jelöli: a lemak a kókusztejben főzést jelenti, a goreng a sütést/wokban sütést. És utána ennek jönnek a változatai és kombinációi, de ennyiből már nagjyából lehet tudni, mire számítson az ember. 

Reggeli 

A többi délkelet-ázsiai országhoz hasonlóan komolyan veszik a reggelit, amely a kisebb-nagyobb éttermekben általában valamilyen meleg  étel vagy tésztás-zöldséges-halas/húsos leves (melyik, mire szakosodott). Ezek közül kettőt érdemes kiemelni. A nasi lemak hivatalosan pandanlevélben készülő, kókusztejjel sült rizs, amelyet aztán garnélás vagy szardellás sambalt vagyis csilis mártást tesznek. Járhat még hozzá főtt tojás és uborkakarikák. 

A Malajziában elérhető ezer féle reggeli között különleges helyet foglal el egy kenyérféleség fűszeres szószokkal, chutney-val. A roti canai élesztő mentes lapos kenyér, amit kézzel vékonyra húznak és úgy hajtogatnak sütés közben össze. A roti sütés közben a tisztított vajtól, a ghee-től kap jellegzetes ízt, és mellé jár valami szószféle, chutney vagy akár dhal (nem egyszer csípős), amikbe felváltva lehet mártogatni.

Ehhez kicsit hasonló, de már egyértelműen indiai reggeli a dosa, vagy ahogy írják, a thosai. A dosa rizsből és lencséből készülő palacsinta féle, és lehet egyszerűen mártogatni valamilyen szószba, de léteznek félbehajtott, töltött változatai is, amelyben jóformán bármi lehet. A végeredmény döbbenetesen laktató és rendkívül finom. 

A másik népszerű reggeli Malajziában a laksa névre hallgató leves (ha már itt tartunk, szinte bármilyen leves), amelynek nagyon sokféle változata van. Személy szerint a mi kedvencünk a laksa Sarawak, a borneói recept, amelyet Anthony Bourdain egész egyszerűen "az istenek reggelijének" nevezett. A laksa minden esetben vermicellit (kerek rizs vagy búzatészta), csirkét vagy marhát, rákot és főtt tojást tartalmaz, illetve szójababcsírát, esetleg még más zöldségeket. A laksa sarawakban nincs curry, viszont van kókusztje, gyömbér, kurkuma és thai citromfű, amitől sűrű, édeskés-savanykás izvilágú ételt kapunk. Elsőre bizarr reggeli a kávéval, de csodálatosnak bizonyult. 

 Főételek

A legtöbb maláj főétel rizzsel vagy tésztával van, az utóbbinál gyakran felmerülő kérdés, hogy milyen típusú legyen a tészta, miből készül, vékonyabb vagy vastagabb, aminek egy külön blogbegyjezést lehetne szentelni, inkább térjünk át a konkrét ételekre. 

Ahogy Thaiföldön a sült rizs valami feltéttel és a pad thai számít a legegyszerűbb, mindenhol kapható ételnek, Malajziában ilyen az ayam goreng. Ez fűszertől ropogós kéregben, bő olajban kisütöt csirkét, általában combot jelent, amit nasi lemakkal vagy sima párolt rizzsel, pár karika uborkával és csípős szósszal tálalnak. Egyszerű, de a fűszerkéreg különlegessé teszi. 

A tésztaételek terén a legnépszerűbb és talán leginkább maláj a  Mee goreng, ami általános gyűjtőnév mindazon ételekre, amely a vékony, sárga tojásos búzatésztából van és ezen kívül szinte bármi belekerülhet. Láttuk garnélával, csirke-, sertés- és marhahússal is, lehet benne káposztaféle, paradicsom, zöldbab, hagyma és a lista még hosszú. Az étel előnye, hogy a pad thaihoz hasonlóan tíz perc alatt elkészíthető, és jó fűszeresre, akár csípősre lehet készíteni. A Mee gorengen belül két általunk nagyon megkedvelt változat volt. Az egyik a Mee goreng mamak. A név arra utal, hogy ez az indiai változata a mee gorengnek, a mamak a Malajziában élő muszlim indiaik nem hivatalos elnevezése. Ez az étel alapvetően a tészta mindennel elven készül, de csípősebb és kicsit szószosabb a hagyományosnál. A másik a Kolo mee, ami borneó Sarawak tartományra jellemző változat. Ebben az esetben vékonyra vágott, barbecue fűszerrel megsütött sertéshús vagy darálthús és pirtott hagyma kerül a szószos tészta tetjére, és opcionális, hogy mindemellett milyen zöldségekkel készül. Ezt egyébként reggelire is eszik, de nekünk az szokatlan volt. 

Indiai étteremmel Malajziában Dunát lehet rekeszteni, és általában igaz, hogy ezek a legolcsóbb megoldások, ha az ember gyorsan enne valamit. Bárhol lehet csodálatos tikka massalába vagy vajas csirkébe botlani, illetve gyakori az a megoldás, hogy az ember összeválogathatja, mit kér. Ez általában úgy néz ki, hogy van néhány edényben szószos hús/hal, néhányféle sült, párolt, savanyított zöldség, szószok, dahl és mindehhez annyi rizst lehet kéni, amennyit az ember akar. Így nagyon jól lehet lakni pár száz forintból is. Néhol banánlevélben szervírozzák ezt az ételt (vagy banánlevél-tálcán), vigyázat: többnyire étkészlet nélkül. Érdemes felkészülni rá, hogy szószos rizst hogyan lehet úgy megcsípni az ujjainkkal, hogy ne a ruhánkon landoljon a fele.

Ha viszont az ember nem konkrétan indiai ételt akar enni, akkor a curry maláj változata a Kari ayam, ami tulajdonképpen csirkecurry, kicsit másként. A csirke csontos részéből készül, hagyma, fokhagyma, paradicsom, kókusztej az alap természetesen a curry-fűszerrel (Malajziában a sárga Meat curry feliratú keveréket használják erre) és ehhez jön a krumpli. A fűszereknél itt különösen áll az ázsiai szabály, hogy rakj bele kétszer annyit, amennyi ésszerűnek tűnik, és pont jó lesz. Chilivel kicsit óvatosabban érdemes bánni, de a kari ayam akkor jó, ha csípős is. 

Ennek az ételnek egy kevésbé szószos változata is, amit pont ezért egyszerűen "száraz curry"-nek neveznek, ez a rendang ayam. Ez már indonéz hatást mutat, és a lényege, hogy a csirkét nagyon lassan (akár 10-15 órán át) készítik kókusztejben, természetesen sokféle fűszerrel, köztük van a citromfű, a kaffir lime levél és persze a chili. A hosszú elkészülési idő alatt a szósz elfő, és a végén már csak a fűszeres bevonat marad a húson, amitől különlegesen finom, simán rizzsel lehet enni. 

A főteleknél még egy különlegességet meg kell említeni, ami konkrétan egy tájegységre, a Cameron-felföldre jellemző, ez pedig a steamboat. Ez a sokfelé elterjedt hotpot egy változata, ahol a vendég maga főzi meg a levesét az asztalra kitett eszközökkel. Ez esetben azonban a szerkezetnek egy hosszú kéménye van, innen kapta a "gőzhajó" nevet. A kémény körül kétféle levesalap fortyog az edényben, az egyik a sima, a másik a fűszeres-csípős Tom Yum, és utána ebbe kell beletenni mindazt, amit a tányérokon kihoznak. Kerül a lébe hús, hal, garnéla, tészta, tojás, tofu, hal és húsgolyó, zöldségek, és a nyílt lángok fölött minden percek alatt elkészül. Azon túl, hogy rendkívül látványos és szórakoztató (és veszélyes, meg is égettük magunkat) az elkészítés folyamata, maga az étel annyira nem különleges. 

Vacsora 

A felsoroltak bármelyike ehető persze vacsorára is, de általában úgy voltunk vele, hogy a estére már inkább valami könnyebbet próbálunk keresni. Nem mindig sikerült, de jobbnál jobb dolgokba futottunk bele. Ehhez hozzá tartozik, hogy pont Ramadankor voltunk Malajziában, és rendszeresen ettünk az úgynevezett Ramadan-bazárban, ami ételpiac. Négy körül nyit és naplementéig lehet ételt venni, de helyben fogyasztani nem, csak elvinni. Általában vettünk négy-öt dolgot, és aztán a szállodai szobában rendeztünk belőle pikniket. 

A egyik legegyszerűbb, sok mindennel variálható fogás a satay, vagyis a pálcikára húzott, pácolt majd általában nyílt tűzön megsütött grillnyárs, amit mogyorószósszal adnak. Egyszerű, de a páctól különleges ízt kap. Ennek egy továbbfejlesztett változata az Ayam percik, ami szintén pálcikás sült csirke, de a pác még különlegesebb. A hús egy egész éjszakát tölt a kókusztejes, kurkumás, citromfüves és ki-tudja-milyen pácban, amitől mókásan narancssárga lesz és a kisütéskor egyszerre puha és fűszeres. 

Szintén mindenhol kapható volt a Ramadan-bazárokban a Murtabak névre hallgató, húsos-káposztás-currys pitének leírható étel. Nagyon vékonyra húzott tésztába csomagolják bele a keveréket, ami lehet vega, csirkés vagy birkás, majd ezt sütik ki vaslapon tizenötször tizenöt centis formában. Az eredmény karakteres ízű és akár hidegen is finom piteféle. 

Hasonlóan népszerű Roti John, ami voltaképp egy tojásos szendvics. Állítólag az 1960-as években találták fel Szingapúrban, de jelenleg egész Malajziában nagyon elterjedt. Az alapja egy baguett, darálthús és hagyma, meg a tojás, amibe aztán beletesznek, rásütne a baguettre. Jó esetben zöldség is kerül bele, de szószok mindenképp. Sokat elárul, hogy általában ketten tudtunk megenni egy Roti Johnt, annyira tömény és laktató. 

Desszertek 

Ritkán eszünk édességet, részben egészségügyi okból, részben mert az ázsiai ételek egy része magában is édeskés, utána az ember már nem kifejezetten kíván desszertet. Két dolgot azért megkóstoltunk, ami említésre érdemes. Egyszerű, kis műanyagdobozban mindenhol kapható csemege a dadar gulung. Az egyébként indonéz eredtű édesség külseje elég figyelemfelkeltő: apró, feltekert palacsinta, ami azonban vakítóan zöld a pandantól ésvagy a kókusztól. A töltelék bármi lehet, de a leggyakoribb a kakaós-kókuszos törmelék féle benne, ami kellemes módon nem gejl édes. Szintén palancsintaféle az apam balik.  Ez kívül ropogós, belül puha, vastag, amerikai palacsintaféle, amit pirított mogyorós, cukros-vajas töltelékkel pakolnak meg, és félbehajtva árulják. Egy adag akkora, hogy be lehetett tudni ebédnek. 

A délkelet-ázsiai utunk során a malajziai ételek voltak a legváltozatosabbak az ország alapvető sokszínűsége miatt. Az pedig biztos, hogy hazajőve immár Magyarországra az első dolgunk lesz megfejteni, hogy hol és hogyan lehet az Ázsiában megkóstolt és megszeretett ételek hozzávalóit itthon beszerezni, és Budapesten nekiállunk pad thait, pho levest vagy maláj curryt készíteni.