Ahogy már a sziget kiválasztásánál is említettünk szempontként, Koh Tao a búvárkodás és a sznorkelling paradicsoma. Ennek következtében a szigeten rengeteg búváriskola működik (bár a scuba diving is bakancslistás, erre most nem volt lehetőségünk) és válogatni lehet az egynapos sznorkelling túrát kínáló cégek közül. Nekünk végül a szállodánk ajánlott egyet, az Oxygen Tourt, az ezzel szerzett tapasztalatokat tudjuk megosztani, de a reklámok és kiírások alapján mindegyik hasonlóan működik.

A program ára 500 bath/fő, és ebben benne van korlátlan kávé, tea, víz és keksz fogyasztás valamint egy egyszerű ebéd. Fél 10-kor a szervező cég összeszedi az aznapra sznorkelling jegyet vett utasokat a különböző szállodákban, hotelekben és hostelekben, és elviszi egy irodafélébe. Innentől kezdve minden nagyon gyorsan, rendezetten és profin megy. Mindenki megadja az adatait, és kap egy karszalagot egy betűvel és számmal, amely a nap során az azonosítására szolgál. Ehhez a számhoz rendelik hozzá a kölcsönbe adott pipát és maszkot, ez alapján ellenőrzik mindig, hogy mindenki meg van-e.

A hajó 10:30-kor fut ki a kikötőből, és az első helyszín felé tartva van egy rövid fejtágítás. Ennek része a mit lehet és mit nem lehet a hajón, de ami érdekesebb volt, hogy a túrát vezető férfi (összesen legalább tíz fős személyzet volt a hajón) beszélt környezetvédelmi szempontokról is. Kitért arra, hogy a poharak és a tányérok a hajón nem eldobhatóak, szelektív kukák vannak, pontosan a tengerek szennyezettsége miatt veszik az ilyen apróságokat is komolyan. Tanácsos (az elmondottakra való odafigyelésen túl) nagyon komolyan venni a napvédelmet (50 faktoros naptej mellett mi az ötszöri újrakenés ellenére lepirultunk, olyan helyeken, amire az ember nem számít).

Maga a túra egyébként öt állomásból áll, vagyis öt strandból sznorkellingezési lehetőséggel. Az állomások nagyjából adottak, de az időjárás függvényében változhatnak – a lényeg, hogy mindig legyen meg az öt. Eközben pedig mindegy mellékesen teljesen körbehajózzuk a szigetet, hogy megcsodálhassuk minden irányból. 

Az első állomás Koh Nang Yuan, ami egy szomszédos sziget, sőt valójában inkább kettő, amit keskeny homokos földnyelv köt össze (fenti kép). A szigetre belépő van, fejenként 250 bath (ez a túra árán felül van), ami bosszantó, de a hely szépsége miatt senki sem tiltakozik. Itt két óra szabadidőt kaptunk. A program: felmenni a kilátópontra és persze sznorkellingezni egyet. A kilátópont egy negyedórás séta, lépcsőzés felfelé, de az óriási sziklák közül mesés a kilátás. Ezt kicsit rontja, hogy mivel a csoportunk nagy, gyakorlatilag sorba kellett állni, mire feljutottunk, mert mindenki fotózkodik, sőt a szervezők készítettek mindenkiről képet, aki kérte (látszik rajtuk a rutin, mert jó képeket lőnek) A második prorgrampont a sznorkelling a homokpadnál. A hely jellegzetessége, hogy nagy valószínűséggel lehet bébi/kisgyerek korallcápát látni a sok színes trópusi hal között. 

Az egész egyébként kicsit olyan, mint egy osztálykirándulás. Van gyülekezőpont, névsorolvasás (vagyis a karszalag számait nézik és kipipálják, hogy ki érkezett meg), és mindig van két-három kísérő a vízben, aki egyfelől segít megkeresni a legizgalmasabb dolgokat (cápát, korallt, akármit), másfelől figyel, hogy senkinek se essen baja. Aki nem biztos úszó, mentőmellényt kap, de aki egyáltalán nem tud úszni (ilyen is volt!!) az úszódeszkát és mentőmellényt kapott, miközben egy kísérő el sem mozdult mellőle. Így azt kell mondanom, száz százalékig biztonságban élvezheti a sznorkellinget bárki. 

Koh Nang Yuan után hajó elindul a második állomás, a Mango-bay felé, és amíg küszködik a hullámokkal, ebédosztás és evés van. A Mango-bay nekünk rossz emlékű hely, ide nem sikerült eljutnunk a meredek úton. A vízből sokkal barátságosabb a kép, bár sznorkelling szempontból semmi extra nem volt az öbölben. Hacsak nem az, hogy a víz itt nagyon mély, így lehetett a hajóról csúszdázni és ugrálni abban a fél órában, amit kaptunk. 

A harmadik állomásunk Ao Hin Wong, vagyis a Hin Wong-öböl. Itt korábban már jártunk, de kvázi véletlenül, és ha lehet még rosszabb emlékű mint a Mango-bay. Akkor a robogóval való ügyetlenkedés mellett annyira fújt a szél, és akkora hullámok voltak, hogy fürödni is alig tudtunk, nemhogy sznorkellingezni. Most viszont sima a víz. Ráadásul a hajó az öböl szélén, a szikláknál horgonyzott le, ahol a háborítatlan környezetben legalább tíz olyan halat láthattunk, amit még korábban sosem, köztük jó métereseket is. 

A negyedik állomásnak az Aow Luek strand volt betervezve, de a szél iránya és a hullámok miatt itt végül nem álltunk meg, amit nem is bántunk, mert errefelé már jártunk, és semmi különlegeset nem találtunk benne, kivéve egy nagy sziklát az öböl közepén, amiről lehet ugrálni, körülbelül 10-12 méter magasról. 

A negyedik állomás így a Shark-bay, vagyis a cápa öböl lett. Koh Tao talán leghíresebb helye (Sairee beach mellett, ami viszont inkább a bulikról, bárokról szól), mert reggelente, amíg hűvösebb a víz, korallcápákat lehet látni – általában, de nem törvényszerűen. (Pár nappal később négy óra után láttam egy másfél méteres, hatalmas példányt.) Délutánonként pedig tengeri teknősök falatozzák a korallokon lévő moszatokat. Itt nagyon jól jött a kísérőnk rutinja, mert tíz pec alatt találtunk is tengeri teknőst. Hihetetlen méretű állatok, már csak a mellettük való úszásért megéri az egész sznorkelling túra. Ugyanakkor az egész rémes, mert pont azt mutatja, mi nem jó a természetnek a turistákban: sok-sok ember mind odaúszik, "körbelebegi" a teknőst, üldözi, hiába mondták el többször, hogy hagyjunk neki teret. 

A megvariált program miatt az ötödik állomás a Freedom beach lett. Ennek nagyon örültünk, mert ez egyébként egy fizetős strand (mondjuk nem nagy tétel, 50 bath/fő). Ezen a részen voltak a leggyönyörűbb korallok az egész túra során, ráadásul ezúttal teljesen magunktól sikerült találni még egy tengeri teknőst, és megnézni úgy, hogy nem tempózik körülöttünk negyven ember. 

Mindennek a végén 5-kor kötöttünk ki. Holt fáradtan, a naptól és a víztől kiszívva szálltunk le a hajóról. Ilyenkor érdemes aprót elől tartani, mert lehet borravalót adni, ha valaki indokoltnak érzi. Igazából a kísérők kedvessége és a profizmusa tényleg elismerésre méltó volt.  Összességében a sznorkelling túra bőven megérte az árát, kellemes ismeretségeket is lehetett kötni, és utána folytatni az esti lazítást egy buliban, ahol a karszalag kedvezményeket biztosított. 

Fontos információ még, hogy a túra alatt végig fényképeznek, a hajóról való ugrálás közben, sőt a víz alatt is, a teknősökkel például. Ez egyfelől véletlenszerű, de lehet konkrétan kérni, hogy mondjuk készítsenek egy képet rólam, amint a teknős mellett úszom. A képek egy nappal később teljesen ingyen elérhetőek, csak egy csetüzetenet kell küldeni az iroda facebookjára, és akkor elküldenek egy linket. Innentől már csak türelem kell, hogy átnézze az ember az összeset fotót, míg meg nem megtalálja azt, amin szerepel.